A kezdetek - 1. rész

Mint minden történet , ez is a gyermekkorban kezdődik.
Leila a nevem, már 3 évesen nagyon kis cuki voltam.
Mindig is szerettem játszani, a hely nem számított hogy házon kívül vagy
belül. Szerettem rajzolni, bunkert építeni az ágyamra takarókból.
Anyukám szerint nagyon kis hiperaktív voltam. Elmesélte hogy amikor
leestem a mászókáról nem kezdtem el sírni, hanem újra felmásztam.

Pár évvel később, kb 7 éves voltam, anyukám azt mondta elvisz
reklámválogatásokra, meghallgatásokra ügynökökhöz. Képeket csinálnak rólam, elkérik az adataimat, adnak nekem pár sor szöveget és mondjam fel a kamerába nézve. Nekem tetszett hogy mindenki engem figyelt, kivéve mikor kiesett a fogam. Nem tudom miért de mindig akkor esett ki a fogam mikor ott voltunk egy ügynökségnél. És mindig piros masni volt a hajamba, anyukám szerint így még sokkal aranyosabb voltam. Nem értettem először hogy miért sminkelnek ki, hogy miért fogják fel a hajam, hogy miért nem lehetek a saját ruháimban, hogy miért kell olyan ételt megkóstolnom ami nem is finom. De rájöttem hogy ez így megy, ezt így kell csinálni, és mosolyognom amúgy se volt nehéz. Szeretek mosolyogni.
Egyik nap úgy kellett mennünk a forgatásra hogy esett az eső, és már elég későre járt. A városban csak ment az élet, az emberek, a kocsik, a villamos. Minden rohant de én fáradt voltam. Leültem hát a legközelebbi buszmegálló padjaira, pont egy fiú mellé. Csak egy pár évvel lehetett idősebb nálam, vörös tincse a szemébe lógott, mégis láttam gyönyörű szürke szemét a holdfényben megcsillanni. Sajnos anyukám rám szólt hogy el fogunk késni, így nem tudtam megkérdezni a nevét. 
Másnapra már el is felejtettem azt a fiút, és éveken át eszembe se jutott.

~folytatás következik~