Baleset - 6. rész

Elérkezett a várva várt Valentín-Nap , bár én cseppet se vártam. Remélem eleget tanultam, ugyanis amíg Cacaoék moziba mennek, én megyek a válogatásra. Egy szürke-lila ruhát vett fel Cacao fekete telitalpú magassarkúval, szerintem gyönyörű. Én egy pandás felsőbe, egy fekete farmerbe, és egy pár fekete magassarkúba.
Amint beléptem a terembe a kamera elé szólítottak, le tettem a papírom amin volt a szöveg, hisz nem kellett. Az operatőr mondta honnan kezdjem és már mondtam is a szövegem, hitelesen előadtam. Úgy tűnik tetszett a rendezőnek is, enyém a főszerep!
~egy hét múlva~
Hiányzik a harmadikosok tesitanárja úgyhogy most velük együtt kell tesizni. A fiúk a pályán kosaraznak , amíg mi lányok a pálya körül azt csinálunk amit akarunk. Hirtelen meglátom hogy felém közelít a labda és.. aucs! Éreztem ahogy fejbe talált, elveszítettem az egyensúlyom, kiterültem a földön. Úgy sajog mindenem, de csak a feketeséget látom, még nem tértem magamhoz.
- Úristen Leila jól vagy?! - hallottam Cacao kétségbeesett hangját - Mégis mi a fene történt?!
Feleszméltem, kinyitottam a szemem és megpróbáltam felülni. Egyik kezemmel a sajgó fejemet fogom, másikkal tartom magam miközben a földön ülök.
- Úgy sajnálom, véletlen volt, kérlek bocsáss meg! - nyújtotta a kezét egy vörös hajú fiú hogy felsegítsen.
- Öhm.. semmi baj .. csak fáj a fejem.. - nyögtem ki nehézkesen.
- Had kísérjelek az orvosiba - mondta a fiú.
Kénytelen voltam bele egyezni hisz alig álltam a lábamon, közben a barátnőmbe kapaszkodtam.
- Én is megyek - jelentette ki Cacao.
- Hé gyerekek mi folyik itt? - vett észre a tanár.
- Véletlenül fejbe dobtam a labdával a kis hölgyet - mondta lesütött szemekkel a fiú - el szeretnénk kísérni az orvosiba.
- Ám legyen.. - adott engedélyt kicsit morcosan a tanárúr.
Pár perc múlva már az orvosi szobában ültem az egyik ágyon, Cacao mellettem, az a srác meg velünk szemben.
- Amúgy te ki vagy? - tettem fel a kérdést.
- Castiel a nevem , 11.-es vagyok.
- És a pályán, mikor eltaláltál, ennyire bénán kosarazol?
- Nem , téged néztelek... sajnos arra megy a labda amire koncentrálok.
Cacao közbe csak hallgatta ahogy egymás szemébe nézve megbeszéljük mi történt.
- Aha.. értem.. legközelebb megpróbálok nem túl feltűnő lenni - mondtam mosolyogva.
- Én meg megpróbálok a palánkra és a labdára koncentrálni kosarazás közbe, nehogy megint eltaláljak egy ilyen szép lánykát.
Erre már nem tudtam mit mondani, de nem is kellett mert bejött a dr. nő.
- Hogy érzi magát? - kérdezte és közbe meg tapintotta a fejem ahol eltalált Castiel a labdával - Nem fáj?
- Nem, már jobban vagyok.
Kicsöngettek, menni akartam átöltözni.
- Mehetünk?
- Menjenek csak - mondta a dr. nő és kedvesen ránk mosolygott.
Visszamentünk a többiekhez aztán az öltözőbe és átöltöztünk. Majd mentünk a következő óránkra.

~folytatás következik~